27. Boleslaw Prus: A fáraó

Még karácsony előtt befejeztem a könyvet, csak sajnos a blog bejegyzés maradt el. Azóta sajnos nem volt időm olvasni, de remélem, a vizsgáim végeztével újra lesz.
(Young-tól A viskót olvastam nemrég, de ez nem része az 1001 könyvnek)

A regény cselekménye az ókori Egyiptomban, az időszámításunk előtti 11. században játszódik. Főhőse a fiatal 13. Ramszesz fáraó a jószándékú reformer típusát testesíti meg, aki válságos korszakban kerül trónra. Kifosztott állampénztárt, elgyengült és jogtalanságok között sínylődő, embertelenül kizsákmányolt parasztságot, nyomorgó népet lát mindenhol, amikor először végigjárja országát. Csak személyes tulajdonságai, esze és erkölcsi tisztasága, szenvedélyes természete segíti annak felismerésében, hogy a dús Egyiptom népét Herihor főpap és a politikai vezető réteggé vált papi kaszt döntötte nyomorba. Herihor nemcsak főpap, hanem külügyminiszter is, és az államvezetésben sokkal gyakorlottabb, mint a fiatal fáraó. Ramszesznek csak egy igaz társa lenne harcában, Pentuer. ő azonban annyiszor tapasztalta, hony minden erélyes változásra a nép fizet rá, hogy fél minden kezdeményezéstől. Ilyen helyzetben nem kétséges, hogy kinek kell buknia. Az író azonban megoldást talál a tragikus vég feloldására: megírja mi történt 13. Ramszesz halála után, hogyan vezették be a reformokat éppen a legyőzött fáraó ellenségei.

26. Charlotte Bronte: Jane Eyre

A regény - vadromantikus cselekménye és érzelmessége révén - nagy sikert aratott. Címszereplője egy koldusszegény árvalány, akit előbb egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. Rochester beleszeret, Jane viszonozza, ám a házasságkötés előtt kiderül, hogy Rochester már nős, csak felesége őrült. Jane elmenekül. Később rejtélyes hívást érezve még egyszer ellátogat Rochesterhez...
A mai olvasót nem a romantikus cselekmény, hanem az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés bűvöli el e klasszikus regényben, amely máig írójának legnépszerűbb műve.

25. Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Észak- és Dél-Anglia világa között aligha tátongott akkora szakadék, mint a 19. században. A délangol vidékek háborítatlan békéjében a puritán helstone-i lelkészlak ember és természet mesevilága volt. Itt cseperedett hölggyé Margaret Hale, a hajdan csillogó életről álmodott egykori szépség és a szerény, lelkiismeretes, ám gyámoltalan lelkész leányaként. Mások gondozására, s így közmegbecsülésre épülő életük egy csapásra semmivé lesz, amikor az apa megvallja megingását az egyházban. Lelkiismereti okokból föladja hivatalát, s ezzel véget vet a család délvidéki idilljének. Költözni kényszerülnek, s a lombzúgásos, madárfüttyös vidéki életből meg sem állnak a füstös-kormos, arctalan munkástömegekben hullámzó Miltonig. Észak-Anglia az ipar és a technikai forradalom zajos világa, amelyben a tőke és munka játssza a főszerepet.De hogyan boldogul ebben az embertelen világban a szépreményű, idealista lelkészleány? Hogyan tanulja meg levetkőzni előítéleteit, s elfogadni az északi élet farkastörvényeit, a munka parancsát, és nem utolsósorban a halál szigorát. Meglátja-e a kíméletlen iparváros rejtett szépségeit, és megtalálja-e az utat, amelyen a különös, idegen, de mégis figyelemre méltó textilgyárosig, John Thorntonig eljuthat? Megtalálja-e az egyetlen átjárót Észak és Dél között: a szerelem hídját?

24. Ernest Hemingway: Fiesta

Az első világháború után megjelent regény a katonák, emberek lelki sérüléseit vázolja. Italba, szerelembe, dorbézolásba fojtják bánatukat.

Párizsban verődik össze a csapat, ami főleg angolokból és amerikaikból áll. A társaság középpontja a bájos, és elbűvölő Lady Brett Ashley, aki több férfit is levesz a lábáról.

A társaság elmegy Pamplonába, a Fiestára. Itt tovább folytódik életük, amit már megkezdtek Párizsban.

Rengeteg párbeszéddel tarkított ez a mű, különösebben nem tetszett.

23. Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Lev Tolsztoj az orosz klasszikus irodalom egyik képviselője, aki nagyregényeivel lett híres. Egyik ezek közül az Anna Karenina, ami hűen ábrázolja a 19. századi orosz arisztokrácia életét, etikettjét.

A cselekmény több szálon fut, sok emberrel találkozhatunk, de mindannyian kötődnek valamilyen szinten egymáshoz: ismeretség, rokonság, stb.

A főhős, Anna Karenina a mű elején egy klasszikus 19. századi nő képét festi: férjével és kisfiával él, de lelki életét nem ismeri senki sem. Összeismerkedik Vronszkij gróffal, akivel viszonyuk lesz, ennek gyümölcse pedig egy kislány, Annie. Anna elköltözik férjétől, válni akar, amibe a hű keresztény, vallásos életet élő férj nem egyezik bele. Anna összeköltözik szeretőjével, de a boldogság nem tart soká. Urrá lesz rajta a féltékenység, a magány - különös kapcsolatáért a társadalom megveti, kirekeszti - míg a halálba nem menekül: vonat elé veti magát.

A másik szálon (ami nekem jobban tetszett, mint a főhős története) egy férfi gondolatait, élete alakulását ismerhetjük meg. Levin falun gazdálkodik, távol a városi báloktól, klubboktól, összejövetelektől. Hűen kitart szerelme, Kitty mellett, aki visszautasította őt. De Kitty is megszenvedte a maga sorsát: Levint kikosarazta, Vronszkij pedig faképnél hagyta. Végül a szerelmesek egymásra találnak, esküvő, majd gyermekáldás következik.

Összességében tetszett a mű, joggal került a listára.

22. Albert Camus: Közöny

Ez a rövidke regény számomra elég közönyös volt, pont úgy, mint a főhős és annak jellemvilága.

Az író legismertebb, legnagyobb hatású regénye. A főhőse, Meursault a modern elidegenedés  a magához, környezetéhez, sorsához idegen fialatember drámája.

Az első személyben írt regény első felében a tengeri gyilkosságot írja le, majd a második felében a hideg börtön falai közt élő férfi belső világát ismerhetjük meg. Cselekvéseit a pillanatnyi helyzete határozza meg, minden más közönyös számára.

21. Puskin: Anyegin

Ezt a kötelező olvasmányt talán mindenki ismere. Műfaja verses regény, ami nem az én stílusom, mégis a történet nagyon magával ragadó, elgondolkodtató.

Főhőse egy elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a "felesleges ember", aki a társadalomtól és a néptől egyaránt távol áll.  Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya.