64. Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Döblin egy 20. század első felében élt ideggyógyász, akinek ugyan számos regénye megjelent, de a kritikusok szerint ez sikerült a legjobban.

Főhőse Franz Biberkopf börtönviselt ember, aki épp letöltötte büntetését és új reményekkel, új életcélokkal vág neki a kinti életnek.

Ez az elhatározás szép és jó is, de Biberkopfocskánknak nem nagyon jön össze, nagyrészt önhibáján kívül. Rossz társaságokba keveredik, váltogatja barátnőit, zűrös ügyletekbe vonják be.

Míg egy napon - szintén önhibáján kívül - kilökik egy autóból és elveszíti jobb karját. Ezzel együtt viszont épp aktuális barátnőjét is.

Újra elhatározza, immár sokadszorra, hogy megváltozik, felhagy régi életével. Új barátnő, akit viszont meggyilkolnak. Franz elmegyógyintézetbe kerül, ottani gondolatait az író rendkívül hitelesen adja elő, az olvasó szinte átéli a főhős gyötrelmeit.

A mű viszonylag hosszú és az eleje különösebben nem is kötött le, de a végére kikerekedik a történet.

63. Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé

Főhőse Otto Liddenbrock, német geológus professzor. Egy nap rejtélyes levelet talál, amit titkosírással írtak...

Unokaöccse, Axel fejti meg: leírás, hogyan lehet eljutni a Föld középpontjába. Mindenre elszánt geológusunknak több se kell, már csomagol is: irány Izland!

Segítői Axel és egy izlandi dunnalúdvadász, így vágnak neki a levélben megnevezett vulkánnak, hogy annak kürtőjébe leereszkedjenek. Számos akadály, veszély tárul eléjük, de a professzort semmi sem térítheti el szándékától.

A Föld belsejében csodálatos világ tárul eléjük: a geológiai rétegsorokon áthaladva egy ősnövényekkel és régen kihalt állatokkal népes területre érnek. Mintha a több száz millió évvel ezelőtti világ újraéledne!

Újabb nyomokat találnak, ami a hajdan élt geológus itteni látogatását bizonyítja, hőseink folytatják útjukat...

Nekem sokkal jobban tetszett ez a mű, mint a 80 nap alatt a Föld körül. A világa lenyűgöző, de lehet csak nekem tűnik így, mert anno geológiát tanultam.