2012. augusztus 24., péntek

Magyar könyvek

Végre elolvastam az utolsó magyar könyvet is, ami a listán szerepel, így egy post-ban teszem közzé.

1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Ez a könyv megtalálható az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáján is.
Nekem nagyon tetszett a stílus, a múlt felidézése, a korszak, amiben játszódik. Érdekes, ahogy a rég nem látott két barát újra - utoljára - találkozik, megbeszélik régi sérelmeiket, hogy nyugodt szívvel juthassanak át majd a túlvilágra.
A cím a beszélgetés végére utal, hiszen mire a gyertyák csonkig égnek, hajnalodik, a beszélgetés véget ér, és a két idős férfi útja véglegesen elválik.

Talán nem egyedül vagyok, akik a Nobel-díj elnyerése előtt nem ismerték Kertész Imre nevét. A Sorstalanság az író első műve, hosszas viszontagság után, 1975-ben jelent meg, és 2002-ben kapott érte irodalmi Nobel-díjat.
A mű önéletrajzi ihletésű, az író szintén zsidó családból származik és 14 évesen járta meg Auschwitz-ot, majd Buchenwaldot, ahogy a főhős, Köves Gyuri is.
A fiatal diák szemszögéből élhetjük át a II. világháború talán legszörnyűbb, és legborzalmasabb eseményét, a zsidóüldözést és a munkatáborok kegyetlen világát.
Lebilincselő regény, ami szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáján is.
3. Esterházy Péter: Harmonia caelestis
Két éve olvastam első (és eddig utolsó) regényemet Esterházy Pétertől. Bevallom, csak azért, mert szerepel az 1001 könyv listáján.
A terjedelmes regény egyáltalán nem könnyű olvasmány, számomra zavaros, érthetetlen, követhetetlen volt.
Az író édesapjáról és annak felmenőiról szól. Nekem a stílusa nagyon nem tetszett, főleg a pajzán, bohém jelenetek.
Lehet, hogy túl fiatalon olvastam, és később megérteném a mondanivalóját, de nem hinném, hogy erre sor kerül.
4. Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Mindenképp el akartam már rég olvasni ezt a könyvet, hisz benne van az 1001 könyv listájában. Előtte nem hallottam soha az író nevét, így kíváncsi voltam rá.

Egy alföldi kisvárosba, ahol a közbiztonság folyamatosan romlik, vándorcirkusz érkezik. Két fő attrakciója az óriásbálna és a kis termetű herceg. Az emberek csodájára járnak a bálnának, de félnek is tőle. Idegenek is jönnek, akik csak a herceget akarják hallgatni. A herceg szónoklataival felizgatja az összeverődött tömeget, amely féktelen pusztításba kezd, és a gyengék és elesettek ellen fordul. A város elöljárói tehetetlenek ebben a helyzetben, a hadsereg segítségét kérik. Szimbolikus és tényleges hatalomátvétel történik, amelyben a régi rend összeomlik és egy új, diktatórikus berendezkedés bontakozik ki. A mű sötét képet fest emberi jelenünkről/ jövőnkről, amiben már nincs helye semmiféle idealizmusnak, és ahol a gyilkosok és áldozatok közötti éles határ gyakran elmosódik.

A művel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Nehezen olvasható, mert nagyon hosszú, sokszor féloldalas mondatok vannak, amik így nehezen értelmezhetőek. Viszont az író rendkívüli kifejezésmódja és gazdag szókincse lenyűgözött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése