A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charles Dickens. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charles Dickens. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 26., szerda

58. Charles Dickens: Karácsonyi ének


Elgondolkodtató és tanulságos történet az emberi természetről.
Főhőse, Scrooge úr szívtelen, senkivel nem törődik, csak a pénz érdekli. Még a karácsonyról sem vesz tudomást, nincs senkije, csak a vagyona.
Szenteste három szellem jelenik meg magányos házában. Az egyik a múltját idézi fel neki, milyen egyedül volt már akkor is. A második a jelenét, felidézi mondatait, megmutatja a körülötte élő emberek mindennapjait, szerettükkel töltött vidám, boldog karácsonyukat.
A harmadik pedig jövőjét: ha így folytatja életét, egyedül, magányban fog meghalni, senki sem fog emlékezni rá, egy könnycsepp sem gördül le érte senki arcáról.
Scrooge úr ekkor rádöbbent, milyen sivár, rossz élete volt eddig, a pénz nem tesz boldoggá, sőt, megrontja az emberiséget.
Miután a szellemek eltűnnek életéből, karácsony első napján új emberként ébred fel: jót tesz segédjével, segíti családját, megemeli fizetését.
Megható történet, és érdemes rajta eltűnődni: vajon mi a fontosabb az életünkben?

2011. augusztus 6., szombat

10. Charles Dickens: Twist Oliver

1837/38-ban jelent meg - folytatásokban - Dickens sorrendben második, népszerűségére nézve valószínűleg első számú regénye, mely szinte kezdettől fogva egyszerre számított felnőtt és gyermekolvasókra, anélkül, hogy a kétféle verziót átdolgozással kellett volna létrehozni. Egy, a korban rendkívül divatos regénytípust emel benne magas színvonalra Dickens: a nagyvárosi rémtörténet, a rablóbandák, csavargók világáról beszámoló romantikus regény műfaját. Az író elkerüli a témában rejlő melodramatikus lehetőségeket, minden kalandosság ellenére aprólékosan realista rajzát adja a múlt század első fele angliai nyomorúságának, a gyermekmunkának, az árvaházi életnek, a lumpenproletariátus világának. A címszereplő főhős alaposan megmerül ebben a környezetben. A regény igazi, belső feszültsége éppen ebből adódik: a védtelen, kiszolgáltatott kisfiú és a gonoszság szembenállásából, küzdelméből.
A mű igazi értékeit, regénytörténeti újdonságait éppen Olivér kortársai, a gyerekek nem vehetik észre, ám igazán aggódni Olivérért, sorsát átélni elsősorban mégis ők fogják. Nekik talán már ajánlani sem kell, annál inkább ráfér a felnőtt olvasókra, akik a számos (általában rossz, torzító) mozi- és tévéadaptáció hatására feltehetően maguktól nem nyúlnának a könyv után lelkesen.