37. Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

E könyvének megírásával Victor Hugo növelte dicsőségét és népszerűségét, pedig maga a történet nem túl érdekfeszítő: Esmeralda, a szép cigányleány egy daliás kapitányt szeret, őt viszont egy fondorlatos pap, meg a Notre Dame torz külsejű, de nemes szívű harangozója, Quasimodo. A pap féltékenységében megöli a kapitányt, s bűnéért az ártatlan lány lakol. Hiába segíti Quasimodo, hiába a csavargók ezrei, saját anyja adja akaratlanul a hóhér kezére. A leány bitófára kerül, s Quasimodo, miután letaszította a katedrális tornyáról a papot, a kivégzettek tömegsírjába zárkózik szerelmével. A hatalmas képek és az izgalmas epizódok teszik érdekfeszítővé a könyvet, mely máig is a legjobb francia történeti regény: valósággal életre kel a középkori Párizs, polgáraival, diákjaival, a csavargók és csepürágók színes seregével, s a történet középpontjában a hatalmas katedrálissal, amely szimbólum és a cselekmény részese is egyben.
Hugo ezen könyve annyira nem kötött le, A nyomorultak sokkal jobban sikerült.

Viszont a legenda valóságtartalma érdekelne, hogy vajon tényleg létezett-e Quasimodo?

7. Victor Hugo: A nyomorultak

Nem rövid regény, nekem is vagy egy hónapba került kiolvasni, de nagyon tetszett. Végig izgalmas, cseppet sem unalmas.

Hőse Jean Valjean, egy becsületes fiatalember, aki kenyérlopás miatt sok évet tölt fegyházban, s mivel csupa gonosz ember van körülötte, ő is gonosz lesz. De amikor kiszabadul, egy püspök jósága a megbánás útjára viszi: ettől kezdve az emberek szeretete és megvetése irányítja minden lépését . Egy találmánya révén meggazdagszik, sok jót tesz, de a törvény üldözi, Párizsban kell rejtőzködnie kis védencével, Cosette-tel, egy prostituált árvájával. Cosette egy derék fiatalember, Marius boldog felesége lesz, s Jean Valjean magányosan hal meg. Ebben a műben szinte kaotikus gazdagságban egyesül a történelem, amely a waterlooi csatától az 1832-es felkelésig ível; a filozófia, amely a megbánás, vezeklés és megtisztulás útját mutatja; a szociológia, vagyis az elnyomott nép, amelyet félrevezetnek és megtipornak, meg egy hamis társadalmi rend, amelyben a volt fegyenc és az utcalány képviseli az erényt. Az izgalmas fordulatok, a különleges helyzetek és végletes jellemű szereplők a romantika egyik legnagyobb alkotásává teszik a regényt. Hugo minden szempontból teljességre törekedett, regényében a 19. század első fele enciklopédiáját adja. A kor nevezetes eseményeit (Waterlootól egészen a forradalom barikádjaiig) szinte leltárszerű pontossággal írja le. Eközben sort kerít arra, hogy beszámoljon e fél évszázad szinte valamennyi filozófiai eszményéről, problémájáról. Elmondja véleményét az anyaságról, ráirányítja a figyelmet a gyerekek szenvedéseire, tiltakozik a nyomor, a kizsákmányolás, a prostitució, a részrehajló jogalkotás és az embertelen börtönviszonyok ellen. S mindezt hol csodálatos freskókban, hol hosszú eszmefuttatásokban, de mindig egy hatalmas epikus áramlás sodrában.