Magyar könyvek II.

45. Gárdonyi Géza: Egri csillagok

 

Sokáig töprengtem, hogy idetegyem-e, hisz ez a könyv csak a könyv válozatban van meg, a netes listán nem. Nem tudom, melyik a valós, de mivel így is (számomra) elég kevés magyar került be, úgy gondoltam, itt a helye.

Ez a könyv remélem, mindenkinek ismerős még a diák korszakból.

A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű az első három rész cselekményszála, melynek során a jobbágyfi Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, színes és széles tablókban kibomló histórikus korrajz keveredik a bevezető részekben. A két fő részben előadott, tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. A fiatal olvasót a hadi események tárgyszerűsége, s főként Tinóditól merített dokumentumok, a hősiesség, árulás, titok, csataleírások és hősök monumentalitása egyaránt megragadja.

Magyar könyvek

Végre elolvastam az utolsó magyar könyvet is, ami a listán szerepel, így egy post-ban teszem közzé.

1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Ez a könyv megtalálható az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáján is.

Nekem nagyon tetszett a stílus, a múlt felidézése, a korszak, amiben játszódik. Érdekes, ahogy a rég nem látott két barát újra - utoljára - találkozik, megbeszélik régi sérelmeiket, hogy nyugodt szívvel juthassanak át majd a túlvilágra.

A cím a beszélgetés végére utal, hiszen mire a gyertyák csonkig égnek, hajnalodik, a beszélgetés véget ér, és a két idős férfi útja véglegesen elválik.

2. Kertész Imre: Sorstalanság

Talán nem egyedül vagyok, akik a Nobel-díj elnyerése előtt nem ismerték Kertész Imre nevét. A Sorstalanság az író első műve, hosszas viszontagság után, 1975-ben jelent meg, és 2002-ben kapott érte irodalmi Nobel-díjat.

A mű önéletrajzi ihletésű, az író szintén zsidó családból származik és 14 évesen járta meg Auschwitz-ot, majd Buchenwaldot, ahogy a főhős, Köves Gyuri is.

A fiatal diák szemszögéből élhetjük át a II. világháború talán legszörnyűbb, és legborzalmasabb eseményét, a zsidóüldözést és a munkatáborok kegyetlen világát.

Lebilincselő regény, ami szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáján is.

3. Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Két éve olvastam első (és eddig utolsó) regényemet Esterházy Pétertől. Bevallom, csak azért, mert szerepel az 1001 könyv listáján.

A terjedelmes regény egyáltalán nem könnyű olvasmány, számomra zavaros, érthetetlen, követhetetlen volt.

Az író édesapjáról és annak felmenőiról szól. Nekem a stílusa nagyon nem tetszett, főleg a pajzán, bohém jelenetek.

Lehet, hogy túl fiatalon olvastam, és később megérteném a mondanivalóját, de nem hinném, hogy erre sor kerül.

4. Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája

Mindenképp el akartam már rég olvasni ezt a könyvet, hisz benne van az 1001 könyv listájában. Előtte nem hallottam soha az író nevét, így kíváncsi voltam rá.

Egy alföldi kisvárosba, ahol a közbiztonság folyamatosan romlik, vándorcirkusz érkezik. Két fő attrakciója az óriásbálna és a kis termetű herceg. Az emberek csodájára járnak a bálnának, de félnek is tőle. Idegenek is jönnek, akik csak a herceget akarják hallgatni. A herceg szónoklataival felizgatja az összeverődött tömeget, amely féktelen pusztításba kezd, és a gyengék és elesettek ellen fordul. A város elöljárói tehetetlenek ebben a helyzetben, a hadsereg segítségét kérik. Szimbolikus és tényleges hatalomátvétel történik, amelyben a régi rend összeomlik és egy új, diktatórikus berendezkedés bontakozik ki. A mű sötét képet fest emberi jelenünkről/ jövőnkről, amiben már nincs helye semmiféle idealizmusnak, és ahol a gyilkosok és áldozatok közötti éles határ gyakran elmosódik.

A művel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Nehezen olvasható, mert nagyon hosszú, sokszor féloldalas mondatok vannak, amik így nehezen értelmezhetőek. Viszont az író rendkívüli kifejezésmódja és gazdag szókincse lenyűgözött.

40. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ez a mű sokaknak ismerős, kedves ifjúsági regény.

A főhős egy picinyke bolygóról származik, ahol csak egy virágja és három vulkánja van. Innen indul el felfedezni más bolygókat is, végül eljut a Földre. Megismerkedik egy pilótával, akinek beszámol kalandjairól.

Barátjától, a rókától kapott ajándéka az egész világ számára ismerős: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.

Úgy gondolom ez a mű nemcsak gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is hasznos, kellemes kikapcsolódást nyújt.

39. Maria Edgeworth: A Rackrent-kastély

A XIX. századi írónő több művével is szerepel a listán, de ez az első, amit olvastam tőle.

A rövid regény elmesélője Thady, a kastély agg szolgája, akinek már az évek során több ura is volt. Ezek az urak rendszerint adósságokba keveredtek és így szállt az uraság hitelezőikre, rokonaikra.

Sir Condy mikor a kastély ura lett, feleségül vett egy nem éppen a spórolásáról híres nőt. A vagyon szép lassan elúszott, a nő visszatért szülei birtokára, és a kastély uradalma Thady fiára, Jasonra szállt.
Sir Condy a vadászlakban hunyt el, szegényes temetésén nem nagyon jelent meg senki.

A mű nem tetszett, elég egyhangú.

38. Honore de Balzac: Goriot apó

Balzac maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság Krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis, az utolsó pillanatig szerető öregember regénye.

A mű szervesen illeszkedik az író hatalmas társadalomkritikai taplót felállító ciklusaiba. Igazi megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül résztvevő Rastignac más Balzac-regényekben a nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, melyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyedül a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző óriási ember-galériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója, mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a panzió leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb helyszíne, a ''nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik mintegy el, Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.
- A mű talán a legnépszerűbb és egyúttal a legkiválóbb Balzac-regények közül való.

37. Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

E könyvének megírásával Victor Hugo növelte dicsőségét és népszerűségét, pedig maga a történet nem túl érdekfeszítő: Esmeralda, a szép cigányleány egy daliás kapitányt szeret, őt viszont egy fondorlatos pap, meg a Notre Dame torz külsejű, de nemes szívű harangozója, Quasimodo. A pap féltékenységében megöli a kapitányt, s bűnéért az ártatlan lány lakol. Hiába segíti Quasimodo, hiába a csavargók ezrei, saját anyja adja akaratlanul a hóhér kezére. A leány bitófára kerül, s Quasimodo, miután letaszította a katedrális tornyáról a papot, a kivégzettek tömegsírjába zárkózik szerelmével. A hatalmas képek és az izgalmas epizódok teszik érdekfeszítővé a könyvet, mely máig is a legjobb francia történeti regény: valósággal életre kel a középkori Párizs, polgáraival, diákjaival, a csavargók és csepürágók színes seregével, s a történet középpontjában a hatalmas katedrálissal, amely szimbólum és a cselekmény részese is egyben.
Hugo ezen könyve annyira nem kötött le, A nyomorultak sokkal jobban sikerült.

Viszont a legenda valóságtartalma érdekelne, hogy vajon tényleg létezett-e Quasimodo?

36. Thomas Mann: A varázshegy

Ebben a mélyen szimbolikus tartalmú regényben Mann a német irodalom klasszikus műfajának, a fejlődésregénynek hagyományait folytatja. Ennek megfelelően a regény nem egyéb, mint az "egyszerű és középszerű" hős, Hans Castorp belső fejlődésének rajza, aki a síkvidékről, az egészségesek világából háromhetes látogatásra érkezett a svájci szanatóriumba, ám a Varázshegy halálos bűvöletének áldozatul esve, hét évre a szanatórium lakója lett. Castrop betegségélménye, életidegensége, passzivitása, kereső szellemének kalandjai, álmodozásai, félénség mögé bújt gyermekesen szenvedélyes szerelme, a humanizmus értelmén, lehetőségén való töprengés - ezek a regény fő témái. A háború előtti Európa különböző ideológiái kelnek harcra a hős lelkéért: szinte enciklopédikus teljességgel vonul fel minden olyan szellemi áramlat, amely megérintette a századelő polgári értelmiségét. Castrop testi egészségéért a különc orvosok, "lelke" megnyeréséért Settembrini, a 19. századi idealista-realista humanizmus képviselője és Naphta, a démonikus jezsuita küzdenek egymással. Ő maga viszont két csodálatos alak bűvkörébe kerül - előbb beleszeret Madame Chaucathba, a szeszélyes tatárszemű asszonyba, később lenyűgözi a jávai-holland dúsgazdag kávékereskedő nagyszabású egyénisége. Castorp előtt a természet, a művészet, a gondolkodás hatalmas tartományai bontakoznak ki. Végül visszatér az életbe - talán meghalni: a kezdődő 1914-es világháború csatamezején vesz búcsút tőle az író.