69. Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája

A könyv igen hosszú, ami elsőre kicsit visszariasztott az olvasástól - főleg, hogy ez az első könyvem az írótól - de a cím furcsasága mégis felkeltette a kíváncsiságom.
A mű eleje számomra zavaróan zavaros volt, kb a felénél fel is adtam az olvasást pár hónapra, majd mégis folytattam.
Okada Toru, egy tokiói munkanélküli férj életét és különös kalandjait ismerhetjük meg. Felesége dolgozik, gyermekük nincs, csak egy macskájuk és minden az ő eltűnésével kezdődik...
Okada úr a cica keresésére indul, érdekesebbnél érdekesebb emberekkel - főleg hölgyekkel ismerkedik meg. Illetve egy veterán katonával, aki nagyon élethűen meséli el háborús élményeit.
A történet továbbra is zavaros volt, keveredik folyamatosan a valóság és a misztikum, mégis ez teszi érdekessé a cselekményt, ami miatt muszáj volt végigolvasnom.

68. Truman Capote: Hidegvérrel

A Hidegvérrel első könyvem Capote-tól, a címe miatt kicsit vonakodtam tőle, de mivel megtörtént eseményt dolgoz fel, így rávettem magam az elolvasására.
A mű első részében megismerjük a Clutter családot, akik a Kansas állambeli, Holcomb városkában laknak farmjukon. A család köztiszteletben áll, tisztességes keresztény életmódot folytatnak. Míg egy 1959. novemberi napon brutális kegyetlenséggel meggyilkolják a család tagjait. Mindenki értetlenül áll az eset előtt: a tettesek minden nyomot gondosan eltüntettek, a család jó híre miatt lehetséges gyanúsított nincs.  
A mű második részében megismerjük a két elkövetőt, Hickockot és Smitht. Alapos leírást kapunk a gyilkossági tervükről, magáról az elkövetésről, az utána következő menekülésről és arról a nyugodt lelkiállapotról is, amiben ezután éltek.
Végül a bűnösök elnyerik büntetésüket... öt évvel a gyilkosság után elkapják a két tettest, megismerjük fogházbéli életüket, majd ahogyan a hóhér végez velük... ahogyan ők Clutterékkal, hidegvérrel.
Az író tényregényt tár elénk, minden mozzanat a valóságnak megfelel, alapos utánajárás, jegyzőkönyvek, újságcikkek, kihallgatások az alapja.

67. Jonathan Swift: Hordómese

A 18. századi író ezen műve kora kifigurázása politika és vallási téren egyaránt.
Mivel nem ismerem ezen korszak angol politikáját (és semelyik korszak és ország politikáját sem), így ez számomra nem jelentett semmit.
Viszont a vallási oldalról vannak némi fogalmaim, és ezek nagyon bántóak voltak keresztyéni mivoltomnak. Ezért nehéz is írnom erről a könyvről, mivel főleg a három testvér: Péter (katolicizmus képviselője), Márton (Luther) és Jani (Kálvin János) életét, küzdelmeit, viaskodását ismerjük meg, elég szarkasztikus hangnemben kiparodizálva.
A mű alapból érthetetlen lenne a mai kor emberének, de a könyv végén megtalálható minden idegen kifejezés és egyéb szófordulat, hogy mire gondolt Swift. Ez kissé nehézkessé teszi az olvasást, mivel állandóan hátra kell lapozgatni. De a könyv rövidsége miatt ez elviselhető.

66. Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték

Az író egy képzeletbeli játékot ismertet meg velünk ezen művével, az üveggyöngyjátékot.
A könyv első felében a játékról esik szó, illetve a játékbirodalom, Kasztília Magister Ludijéről, Joseph Knechtről. Kasztília rendkívül zárt közösség, rengeteg tanulás és ajánlás által lehet bejutni falai közé, nem nézik jó szemmel az ún. világi embereket.
A leírás nekem nagyon elvont volt, cselekmény alig-alig van.
A második részben Joseph Knecht hátrahagyott költeményeit ismerhetjük meg, majd a végén három életpályát, amik nagy hatással voltak a főhősre. Ezek már eseménydúsabbak és a leírás is jobbra sikerült.
Hesse ezen művét pályája csúcsának tartják és 1946-ban Nobel-díjjal jutalmazták érte.

65. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak

Mivel nem szeretem a sci-fiket, nehezen vettem rá magam az olvasásra, ezáltal a bejegyzés írásra is.

2000 körül a Vogon Építész Flotta megsemmisítette a Földet, hogy a Galaxis külső kerületeinek fejlesztéséhez elengedhetetlen hiperűr-bekötőutat megépíthessék. A katasztrófát csak ketten élték túl: Ford Perfect, a Betelgeuse egyik kisbolygójáról származó galaktikus stoppos, és földi barátja Arthur Dent. Ford, aki a Galaxis Útikalauz utazó informátora, barátjával együtt a Vogon Flotta parancsnokának hajóján keresnek menedéket, de balszerencséjükre a Vogonok nem szeretik a potyautasokat és a két stoppost kivetik az űrbe, ahol legkésőbb 30 másodperc elteltével biztosan elpusztulnak. Eközben a Birodalom szívében nagyszabású ünnepségre készülnek. Felépült a Végtelen Valószínűtlenség Hajtóművével működtetett csillaghajó prototípusa, mellyel a hatalmas bolygóközi távolságok a másodperc töredéke alatt áthidalhatók és így feleslegessé válnak a hiperűr-bekötőutak. Így tulajdonképpen a Föld megsemmisítése is adminisztrációs hiba következménye volt, de hát a fejlődés sehol nem megy áldozatok nélkül.
Az Arany Szív elnevezésű csillaghajót Zaphod Beeblebrox, a Birodalmi Kormány Elnöke hivatott felavatni, de ő valami külső akaratnak engedelmeskedve, földi származású barátnőjével, Trilliannal együtt inkább ellopja a csodamasinát. Ez a szerencséje a két póruljárt utazónak, akiken most még a stopposok bibliája, a Galaxis Útikalauz sem segíthet, felszedi őket viszont a valószínűtlenségi üzemmódban közlekedő csillaghajó. A titokzatos külső kényszernek engedve a szökevények és a stopposok két fehér egér meg egy búskomor robot társaságában együtt keresik tovább a legendás, ötmillió éve alvó Magrathea bolygót, amelyen fénykorában egyedi tervezésű luxusbolygókat építettek különböző megrendelőknek. Itt derül ki, hogy a Földet is ők építették a világegyetem pándimenzíós, szuperintelligens faja, az egerek megrendelésére. A Föld és rajta minden ember egy organikus számítógépet alkotott, hogy választ adjanak az Élet, a "Mindenség Meg Minden" nagy kérdésre. De mivel a bürokrácia malmai lassan őrölnek a Birodalomban, öt perccel a program befejezése előtt a Vogonok megsemmisítették a Földet. Így a Galaxis Útikalauz továbbra sem egészülhet ki a Végső Kérdésre adott válasszal.
Az író humora és szóhasználata előtt le a kalappal, de a sci-fi továbbra sem az én műfajom.

64. Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Döblin egy 20. század első felében élt ideggyógyász, akinek ugyan számos regénye megjelent, de a kritikusok szerint ez sikerült a legjobban.

Főhőse Franz Biberkopf börtönviselt ember, aki épp letöltötte büntetését és új reményekkel, új életcélokkal vág neki a kinti életnek.

Ez az elhatározás szép és jó is, de Biberkopfocskánknak nem nagyon jön össze, nagyrészt önhibáján kívül. Rossz társaságokba keveredik, váltogatja barátnőit, zűrös ügyletekbe vonják be.

Míg egy napon - szintén önhibáján kívül - kilökik egy autóból és elveszíti jobb karját. Ezzel együtt viszont épp aktuális barátnőjét is.

Újra elhatározza, immár sokadszorra, hogy megváltozik, felhagy régi életével. Új barátnő, akit viszont meggyilkolnak. Franz elmegyógyintézetbe kerül, ottani gondolatait az író rendkívül hitelesen adja elő, az olvasó szinte átéli a főhős gyötrelmeit.

A mű viszonylag hosszú és az eleje különösebben nem is kötött le, de a végére kikerekedik a történet.

63. Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé

Főhőse Otto Liddenbrock, német geológus professzor. Egy nap rejtélyes levelet talál, amit titkosírással írtak...

Unokaöccse, Axel fejti meg: leírás, hogyan lehet eljutni a Föld középpontjába. Mindenre elszánt geológusunknak több se kell, már csomagol is: irány Izland!

Segítői Axel és egy izlandi dunnalúdvadász, így vágnak neki a levélben megnevezett vulkánnak, hogy annak kürtőjébe leereszkedjenek. Számos akadály, veszély tárul eléjük, de a professzort semmi sem térítheti el szándékától.

A Föld belsejében csodálatos világ tárul eléjük: a geológiai rétegsorokon áthaladva egy ősnövényekkel és régen kihalt állatokkal népes területre érnek. Mintha a több száz millió évvel ezelőtti világ újraéledne!

Újabb nyomokat találnak, ami a hajdan élt geológus itteni látogatását bizonyítja, hőseink folytatják útjukat...

Nekem sokkal jobban tetszett ez a mű, mint a 80 nap alatt a Föld körül. A világa lenyűgöző, de lehet csak nekem tűnik így, mert anno geológiát tanultam.