2016. december 30., péntek

77. Émile Zola: Nana

Első könyvem Zolától, de már korábban is sokat hallottam erről a műről.
Bevallom, a könyv olvasása nagyon nehézkesen indult. A feléig alig akart haladni, a rengeteg francia névből azt se tudtam követni, ki kicsoda.
De utána kezdtek összeállni a szálak. Nana nagyon szegény sorból indult, szakmája nem volt, így a testéből élt - hol színésznőként, hol utcalányként.
Gazdag körökből való ismeretségek sorozatát kötötte, így a szegény lányból egyszerre csak Párizs egyik leggazdagabb, legfényűzőbben élő nője lett. Rengeteg családot tett ezzel tönkre, de őt ez mit sem érdekelte. Nem volt lelkiismeret furdalása, nem törődött másokkal, még saját kicsi fiával sem.
Sőt! Abban lelte élvezetét, ha minél több férfitől kicsalhatta pénzét, ősei hátrahagyott örökségét. De a pénz nem boldogította, Elherdálta, szórta két kézzel, az sem érdekelte, hogy saját cselédei is meglopják.
Nana végül megszabadult a nagy vagyontól, és híres szépségét és még annál is hírhedtebb életét végül a himlő vette el.
A koldusbotra jutott férfiakat abszolút nem sajnálom. Nanától sem kedvességet, sem szeretett nem kaptak pénzükért, nem érdekelte őket, hogy egész Párizs a száján hordozza őket, sokszor még Nana képmutató megvetését is eltűrték egy-egy éjszakáét. És ennek nagyon borsos ára volt...

2015. december 31., csütörtök

76. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja

Ez a mű teljes joggal került az 1001-es listára, szerintem alap olvasmány - ismétlem olvasmány, hisz a filmet valószínűleg nem sok ember van, aki ne látta volna.
A cselekményről pont ezért nem is írnék, hisz mindenki ismeri (aki pedig nem, nézze meg, vagy inkább olvassa el.).
Maga a könyv elég terjedelmes, a cselekményt számomra kicsit nehéz volt követni, mivel nem sok időm volt az olvasásra, és a történetek eléggé váltogatták egymást. Hol ide ugrott, hogy oda - de a végén persze összeállt a történet.
Dantes kitartása, fegyelmezettsége a börtönévek alatt igazán példamutató. Mikor visszatért a párizsi életbe, akkor sem azonnal tör rá azokra, akik egykor tönkretették életét. Okosan, megfontoltan cselekszik.

75. Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

Ez az első könyvem Coelho-tól. Mint utóbb megtudtam, egy trilógia része - de ez abszolút nem volt észrevehető, nekem kerek egészet alkotott a történet.
A mű főhőse, Veronika egy fiatal lány, akinek megvan mindene, mégsem érzi teljesnek az életét. Egy nap elhatározza, hogy öngyilkos akar lenni - így kerül egy intézetbe.
Itt nagyon sokféle emberrel ismerkedik meg, köztük egy skrizofén fiúval, akivel jóban lesznek.
Egy nap orvosa közli vele, hogy napjai meg vannak számlálva. Ekkor Veronika eldönti, hogy olyanokat tesz, amiket eddig nem, kihasználja a maradék idejét.
A mű tetszett, szeretném elolvasni a jövőben a trilógia többi részét is.

2015. szeptember 13., vasárnap

74. Sylvia Plath: Az üvegbúra

Már régóta érdekelt a mű, elsősorban azért, mert önéletrajzi ihletésű, másodrészben a könyv megjelenésének évében az írónő öngyilkos lett...
A regény főhősnője, Greenwood kisasszony, aki ösztöndíjat nyer egy híres new yorki iskolába, ám a vidéki lánynak nagyon nehéz beilleszkedni az új környezetbe, Jól tanul (nem is kedvelik érte), elnyeri egy divatiskola pályázatát, buli, luxus, stb. De ő mégsem érzi jól magát, rájön hamar, hogy ez nem az ő világa. Elkezd furcsán viselkedni, ezáltal pszichiáterhez kerül. Elektrosokkal kezelik, de ez sem használ. A lány öngyilkosságot követ el, de szerencsére túléli - bár ő akkor ezt nem így gondolja.
A mű olvasása közben elgondolkodtam azon, hogy vajon Sylvia Plath valóban öngyilkos akart lenni, vagy ez csak figyelem felhívás volt a részéről, ami rosszul sült el?Sajnos ez már nem derül ki...
Méltán került fel ez a regény az 1001 listájára.


2014. december 26., péntek

73. Jane Austen: Értelem és érzelem

Egy újabb Jane Austen könyv, már vártam, hogy elolvashassam.
A címe arra az ellentétre utal, ami a két Dashwood nővér közt fennáll. Az idősebb, Elinor az értelem megtestesítője, okos, megfontolt, nem az a "rózsaszín ködös" fajta szerelmes típus. Ellentétben húgával, aki kora kényes kisasszony típusát testesíti meg. Egy-egy csalódástól látványosan és sokáig szenved, még belebetegedni is hajlamos.
Hozzám Elinor karaktere áll közel a maga kimértségével, józan gondolkodásával.
Tipikus Austen könyv, különböző, ellentétes karakterek, korabeli Anglia-kép, szerelem, romantika, csalódás, stb, de ezért szeretem/szeretjük az írónőt.


2014. július 17., csütörtök

72. Vladimir Nabokov: Lolita

A témája miatt vonakodtam az elolvasásától, de ha már egyszer nem halhatok meg nélküle… 
A bejegyzés előtt átolvastam több véleményt is a könyvvel kapcsolatban, mert nem akartam lehúzni. De ezekben csak az író nyelvezetét emelik ki. Én bevallom, a téma annyira kiverte nálam a biztosítékot, hogy nem igazán tudtam odafigyelni erre. 
A könyv mégis világhírű lett, így a tartalomról nem írnék. De azért kíváncsi lennék, hogy ilyen témával hogyan lehetett az. 
A főhős, Humbert Humbert elég érdekes alak, mai nyelven mondhatjuk róla, hogy fajtalankodó – bár nem erőszakos, mert a kis Lo hagyta – de akkor is az. 
A könyv elején megmagyarázza ugyan, hogy miből alakult ez ki, hogy leragadt egy gyerekkori szerelemnél, aminek tragikus vége lett. A megoldás szerintem mégsem ez lett volna és számomra ez nem magyarázat. 
A téma miatt nem tetszett a könyv, de azért még fogok olvasni Nabokovtól, aki az 1001-es listán más könyvével is szerepel.

2014. július 14., hétfő

71. Guy de Maupassant: A szépfiú

Szeretem a 19. századi regényeket, a franciákkal mégsem vagyok valahogy megelégedve, de azért kapott egy esélyt a könyv.
Főszereplője George Duroy, aki semmi mással nem dicsekedhet, csak a jó kinézetével. Mindenbe belefog, de tenni nem akar semmiért semmit. Majd elkerül egy újságkiadó céghez, ahol cikkeket kellene írnia. De ez sem megy neki, ő mindig a könnyebb utat szeretné választani.
Meg is találja ebben az esetben is, egy feleség személyében, aki helyette megírja - először segítségként, de Duroy hamarosan rájön, hogy neki ez nem elég.
A nagyravágyó fiú egyre befolyásosabb körökbe kerül, csábítja a gazdag feleségeket, akik be is dőlnek a sármos fiatalembernek. Így lépked gyorsan felfelé a társadalmi ranglétrán.
A 19. századi Franciaországban ez teljesen általános volt, mégis a regény jól tükrözi a különböző társadalmi rétegeket.