Ezt a kötelező olvasmányt talán mindenki ismere. Műfaja verses regény, ami nem az én stílusom, mégis a történet nagyon magával ragadó, elgondolkodtató.
Főhőse egy elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a "felesleges ember", aki a társadalomtól és a néptől egyaránt távol áll. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése