1837/38-ban jelent meg - folytatásokban - Dickens sorrendben második, népszerűségére nézve valószínűleg első számú regénye, mely szinte kezdettől fogva egyszerre számított felnőtt és gyermekolvasókra, anélkül, hogy a kétféle verziót átdolgozással kellett volna létrehozni. Egy, a korban rendkívül divatos regénytípust emel benne magas színvonalra Dickens: a nagyvárosi rémtörténet, a rablóbandák, csavargók világáról beszámoló romantikus regény műfaját. Az író elkerüli a témában rejlő melodramatikus lehetőségeket, minden kalandosság ellenére aprólékosan realista rajzát adja a múlt század első fele angliai nyomorúságának, a gyermekmunkának, az árvaházi életnek, a lumpenproletariátus világának. A címszereplő főhős alaposan megmerül ebben a környezetben. A regény igazi, belső feszültsége éppen ebből adódik: a védtelen, kiszolgáltatott kisfiú és a gonoszság szembenállásából, küzdelméből. A mű igazi értékeit, regénytörténeti újdonságait éppen Olivér kortársai, a gyerekek nem vehetik észre, ám igazán aggódni Olivérért, sorsát átélni elsősorban mégis ők fogják. Nekik talán már ajánlani sem kell, annál inkább ráfér a felnőtt olvasókra, akik a számos (általában rossz, torzító) mozi- és tévéadaptáció hatására feltehetően maguktól nem nyúlnának a könyv után lelkesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése