2011. augusztus 4., csütörtök

9. Umberto Eco: A rózsa neve

Ez a mű valakinek vagy tetszik, vagy nem. Nem egy átlagos regényről van szó. Nekem tetszett, bár nem egyszerű olvasmány.
A középkori szerzetesi, vallási, szellemi, könyves és könyvtári világ rejtelmeit igen nagy és villódzóan ötletdús tudásanyaggal vonultatja fel és el is játszik velük - fölényes biztonsággal. A történet ugyanis egy észak-olasz bencés kolostorban játszódik, ahol rejtelmes halálesetek történnek, s ezek kivizsgálására más szerzetből való "nyomozók", "detektívek" érkeznek az apátságba. A teológia és a satanológia értelmezésén, a kódexek, titkos iratok és másolatok hollétének és használatának felderítésén, a szerzetesi élet sajátos, imaórákhoz kötött napirendjének bemutatásán, valamint számos szövegértelmezési vita művelődéstörténetileg is érdekes, a történelmi tájékozódás számára is kamatozó motívumain keresztül - no meg a sok-sok hulla halálokának vallatása révén - jut el a cselekményfolyam a megoldáshoz, a mérgezések hátterének felderítéséhez.
Aligha kell bizonygatni, hogy nem szabályos krimiről van szó, hanem intellektuális töltésű, stílusimitációkban bővelkedő szépprózáról, hatásos és írói kvalitásaival lebilincselő regényről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése