Dorian hirtelen kijelentése, miszerint a kép öregedjen, ő pedig maradjan örök fiatal, beteljesül. Furcsa dolgok, elváltozások jelennek meg a képen, amit ezután Gray egy eldugott szobába rejt. Senkinek sem engedi látni a művet.
Henry és Dorian között egyre szorosabb kötelék van. Dorian bizalmába avatja, beszámol szerelméről, Sybil Vane-ről, aki rejtélyes gyilkosság vagy öngyilkosság? áldozata lesz. Dorian egy könyvet kap barátjától, ami gyökerestül megváltoztatja életét.
Az eddig mintás fiatalemberként viselkedő Dorian elindul a romlás, züllöttség újtán. Éjszakákon át kóborol álruhában London nem épp előkelő helyein, sőt, még az ópiumot sem veti meg.
Korábbi barátja, Basil próbál segíteni az ifjúnak, ám Dorian meggyilkolja a festőt, akinek holttestét eltűntetteti, semmi nyom nem marad utána.
Dorian tovább halad a lelki nyomor felé, mély depresszióba esik, vágyik a halál után... majd öngyilkos lesz.
Nagyon érdekes regény volt számomra, hogy egy kifogástalan modorú, semmiben nem szűkölködő ifjú férfiből hogyan válik züllött, depressziós, önmarcangoló lelki roncs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése